A dohánygyökér (Lewisia) rövid bemutatása
A dohánygyökér (Lewisia) Észak-Amerika hegyvidéki tájairól származó, húsos levelű évelő növény, amely élénk színű virágaival kápráztatja el a kertet. A porcsinfélék családjába tartozó nemzetség mintegy 15 fajt foglal magában, melyek változatos megjelenésükkel hódítják meg a kertészek szívét.
A dohánygyökér tavasztól nyár elejéig virágzik, virágai tányér alakúak, általában nyolc sziromból állnak, és élénk színekben pompáznak. A leggyakoribb színváltozatok a rózsaszín, piros, sárga és fehér, de léteznek kétszínű és pettyes virágú fajták is. A növény húsos, tőlevélrózsát alkotó levelei kékeszöld színűek, és hidegben akár piros árnyalatot is ölthetnek.
A dohánygyökér nemcsak gyönyörű, de meglehetősen igénytelen növény is. Jól tűri a szárazságot, és a napos, félárnyékos helyeket kedveli. A jó vízelvezetésű talajt igényli, azonban a pangó vizet nem. Sziklakertekbe kimondottan ideális választás lehet.
A dohánygyökér (Lewisia) igényei
A dohánygyökér (Lewisia) egy igazi kertészeti gyöngyszem, mely viszonylag egyszerűen gondozható. Ahhoz, hogy növényünk hosszú évekig virágözönnel örvendeztesse kertünket, fontos megismerni néhány alapvető igényét:
Fény: A dohánygyökér előnyben részesíti a napos vagy félárnyékos fekvést. A tűző napot jól tolerálja, de a délutáni erős napsütésben a levelek könnyebben megéghetnek. Félárnyékos helyen ültetve a virágzási idő akár meg is hosszabbodhat.
Vízigény: A dohánygyökér szárazságálló növény, a túlöntözést rosszul viseli. Öntözésre csak akkor van szüksége, amikor a talaj felső néhány centimétere már kiszáradt. A pangó vizet mindenképpen kerülni kell, mert gyökérrothadáshoz vezethet.
Talaj: A jó vízelvezetés elengedhetetlen a dohánygyökér számára. Ideális számára a laza szerkezetű, meszes kémhatású talaj. Ültetési helyre ültetés előtt érdemes homokkal vagy perlittel lazítani a kerti földet, ha túl kötött szerkezetű lenne.
Tápanyag: A dohánygyökér nem igényel különösebb tápanyagutánpótlást. A virágzás elősegítésére azonban tavasszal és nyáron virágzó növényeknek szánt trágyával időnként kényeztethetjük.
Teleltetés: A dohánygyökér mérsékelt télálló növény, a hazai teleket általában gond nélkül átvészeli. A hidegebb telek vagy a szelesebb fekvésű kertrészek esetén azonban érdemes takarni a növényt szalmával vagy fenyőágakkal.
A dohánygyökér (Lewisia) igénytelen növény, amely kevés törődéssel is meghálálja a gondozást. A megfelelő fényviszonyok, a jó vízelvezetésű talaj és a mérsékelt öntözés mellett hosszú évekig díszítheti kertünket színes virágaival.
A dohánygyökér (Lewisia) ültetése
A dohánygyökér (Lewisia) ültetéséhez nem szükséges különleges kertészeti tapasztalat, csupán néhány fontos lépésre kell ügyelnünk. A megfelelő időpont, helyszín kiválasztása és az ültetés technikája nagyban befolyásolja növényünk későbbi fejlődését és virágzását.
Ideális ültetési időpont:
A dohánygyökér (Lewisia) ültetésének két legalkalmasabb időszaka van:
Tavasz: A tavaszi ültetésre általában március és május közé eső időszakot szokták ajánlani. Ebben az időszakban a talaj már felmelegedett, a fagyveszély elmúlt, így a növénynek ideje lesz begyökeresedni a következő tél beállta előtt.
Ősz: Ha tavasszal lemaradtunk az ültetésről, akkor szeptember és december eleje között is ültethetjük a dohánygyökeret. Az őszi ültetés során szintén fontos, hogy a fagyok beállta előtt legyen ideje a növénynek megtelepedni.
Fontos megjegyzés: Cserepes növény esetén az ültetés gyakorlatilag egész évben kivitelezhető, amennyiben a hőmérséklet nem extrém alacsony.
Helyszín kiválasztása:
A dohánygyökér (Lewisia) számára a napos vagy félárnyékos fekvésű helyeket részesítsük előnyben. A tűző napot ugyan elviseli, de a délutáni erős napsütésben a levelek könnyebben megéghetnek. Félárnyékos helyre ültetve a virágzási idő akár meg is hosszabbodhat.
A legfontosabb szempont a jó vízelvezetés. A dohánygyökér a pangó vizet rosszul tolerálja, ezért olyan helyre ültetést célszerű választani, ahol a víz nem tud megállni. Kerüljük a mély fekvésű vagy agyagos talajú részeket.
Ültetési technika:
Talajelőkészítés: Az ültetés előtt lazítsuk meg a talajt ásóvillával vagy kapával. Ha a talaj túl kötött szerkezetű, akkor érdemes homokkal vagy perlittel javítani a vízelvezető képességét.
Ültetési mélység: Ásunk egy olyan mélységű ültető gödröt, hogy a növény gyökérgolyója kényelmesen elférjen benne.
Több növény ültetése esetén: Ha több dohánygyökeret ültetünk egymás mellé, akkor ügyeljünk a megfelelő tőtávolságra. A fajtától függően ez általában 20-30 cm között van.
Ültetés: Helyezzük a növényt az ültető gödörbe, és úgy igazítsuk el, hogy a gyökérnyak a talajszinttel egy magasságban legyen. Töltsük vissza a gödröt földdel, és nyomkodjuk meg óvatosan a töve körül a talajt.
Öntözés: Végül alaposan öntözzük meg az újonnan ültetett dohánygyökeret.
Tipp: Ültetés után érdemes szerves anyaggal, például fenyőkéreggel takarni a talaj felszínét. Ez segít megőrizni a nedvességet a talajban, és gátolja a gyomok növekedését.
A dohánygyökér gondozása
A dohánygyökér (Lewisia) egy gyönyörű és hálás növény, mely viszonylag egyszerűen gondozható. Ahhoz, hogy kertünk ékes dísze legyen hosszú éveken át, íme néhány fontos tipp:
Fény és vízigény:
A dohánygyökér előnyben részesíti a napos vagy félárnyékos fekvést. A tűző napot jól tolerálja, de a délutáni erős napsütésben a levelek könnyebben megéghetnek. Félárnyékos helyen ültetve a virágzási idő akár meg is hosszabbodhat.
Öntözésre csak akkor van szüksége, amikor a talaj felső néhány centimétere már kiszáradt. A túlöntözést kerüljük, mert gyökérrothadáshoz vezethet. Tőöntözést alkalmazzunk, a levelek öntözését kerüljük. Hosszabb szárazság esetén természetesen több vizet igényel, de figyeljünk arra, hogy a víz ne álljon meg a növény körül.
Talaj és tápanyag:
A dohánygyökér számára a jó vízelvezetésű talaj elengedhetetlen. Ideális a laza szerkezetű, meszes kémhatású talaj. Ültetési helyre ültetés előtt érdemes homokkal vagy perlittel lazítani a kerti földet, ha túl kötött szerkezetű lenne.
A dohánygyökér (Lewisia) nem igényel különösebb tápanyagutánpótlást. A virágzás serkentésére tavasszal és nyáron virágzó növényeknek szánt, folyékony formájú tápoldattal időnként kényeztethetjük. A tápoldatozást a gyártó utasításainak megfelelően végezzük el, az túladagolás károsíthatja a növényt.
Teleltetés:
A dohánygyökér mérsékelt télálló növény, a hazai teleket általában gond nélkül átvészeli. A hidegebb telek vagy a szelesebb fekvésű kertrészek esetén azonban érdemes takarni a növényt szalmával vagy fenyőágakkal.
További gondozási tippek:
A talajtakarás segít megőrizni a nedvességet a talajban, csökkenti a gyomnövények megjelenését, és esztétikusabbá teszi a növényt. Szerves anyagokkal, például fenyőkérgéppel, aprított kéreggel vagy szalmával takarhatjuk a talaj felszínét. A talajtakaró réteg vastagsága kb. 5 cm legyen.
Időszakos gyomlálásra szükség lehet, főleg a fiatal növények körül. A gyomlálás során ügyeljünk arra, hogy ne sértsük meg a dohánygyökér sekélyen futó gyökereit.
Az elvirágzott virágok folyamatos eltávolítása elősegíti a további virágbimbó-képződést, és esztétikusabbá teszi a növényt.
A dohánygyökér viszonylag ellenálló növény a betegségekkel és a kártevőkkel szemben. Ritkán előfordulhat levéltetű fertőzés, melyek ellen megfelelő rovarölő szerrel védekezhetünk.
Ha a növény levelei sárgulni kezdenek, az általában túlöntözésre utal. Ilyen esetben hagyjuk teljesen kiszáradni a talajt, majd csökkentsük az öntözés gyakoriságát.
A dohánygyökér (Lewisia) egy gyönyörű és hálás növény, mely viszonylag kevés törődést igényel. A megfelelő fényviszonyok, a jó vízelvezetésű talaj, a mérsékelt öntözés és a talajtakarás mellett hosszú évekig díszítheti kertünket színes virágaival.
A dohánygyökér (Lewisia) szaporítása
A dohánygyökér (Lewisia) nemcsak gyönyörű virágaival díszíti kertünket, de szerencsére viszonylag egyszerűen szaporítható is. Három fő módszer közül választhatunk új növények létrehozásához:
Magvetés:
Ez a leggyakoribb szaporítási mód a dohánygyökér esetében. Kora tavasszal (március-április) vagy ősszel (szeptember-október) vethetjük el a magokat. Laza szerkezetű, jó vízelvezető képességű virágfölddel töltött tálcára vagy cserepre szórjuk a magokat, vékonyan takarjuk földdel, majd óvatosan öntözzük meg permetezővel. A csírázás 2-3 héten belül megtörténik 15-20°C hőmérsékleten. A megerősödött palántákat kiültethetjük védett helyre szabadföldbe, vagy továbbra is cserepes növényként nevelhetjük őket.
Tőosztás:
Egyszerű módszer a már meglévő, egészséges dohánygyökér (Lewisia) szaporítására. Tavaszi vagy őszi időszakban ássuk ki a tőnövényt, éles késsel vágjuk ketté vagy több részre a gyökér koronát, ügyelve arra, hogy minden rész rendelkezzen megfelelő gyökérzettel és hajtásokkal. Ültetés előtt fertőtlenítsük gombaölő szerrel a szétválasztott töveket, majd ültessük őket előnevelt cserepekbe vagy a végleges helyükre a szabadföldbe.
Dugványozás:
Nyáron készíthetünk dugványokat a dohánygyökér egészséges hajtásaiból. Válasszunk ki 5-7 cm hosszú, egészséges hajtásokat, távolítsuk el az alsó leveleket, ferdén vágjuk le a végét. A dugványokat nedves virágfölddel megtöltött cserepekbe szúrjuk, párás környezetben tartsuk őket (pl. takarjuk le fóliával). A gyökeresedés 4-6 héten belül megtörténik, ezt követően eltávolíthatjuk a fóliát, és a fiatal növényeket továbbra is cserepes növényként nevelhetjük, vagy kiültethetjük őket a szabadföldbe.
Tipp: Akármelyik szaporítási módszert választjuk is, fontos, hogy a fiatal növényeket az első tél beállta előtt védett helyen teleltessük, hogy megerősödhessenek.
A növény teleltetése
A dohánygyökér (Lewisia) egy mérsékelt télálló növény, ami azt jelenti, hogy a hazai teleket általában gond nélkül átvészeli. Azonban bizonyos esetekben szükség lehet extra teleltetési praktikákra a növény védelme érdekében.
Íme, néhány fontos tudnivaló a dohánygyökér teleltetéséről:
Védett fekvésű növények: Ha a dohánygyökér szeles helyen vagy olyan kertzónában található, ahol a téli hideg zord, érdemes extra védelemről gondoskodni.
Takarás szalmával vagy fenyőágakkal: A növény köré szalma vagy fenyőágakból készült takaró réteg kialakítása segít megóvni a gyökereket a kemény fagyoktól. A takarást ősszel, az első fagyok előtt érdemes alkalmazni, és tavasszal, a fagyzug elmúltakor eltávolítani.
Cserépben nevelt növények teleltetése: Cserépben nevelt dohánygyökeret világos, hűvös helyen (pl. hidegház, veranda) teleltethetünk. Fontos, hogy a teleltetés során is időnként öntözzük meg a növényt, hogy a föld teljesen ne kiszáradjon.
Általános teleltetési tippek:
Kerüljük a túlöntözést: Teleltetés alatt is fontos odafigyelni az öntözésre, de ügyeljünk arra, hogy a növény ne ússzon a vízben. A pangó víz a gyökér rothadásához vezethet.
Óvjuk a folyamatos nedvességtől: A folyamatos nedvesség szintén károsíthatja a telelő dohánygyökeret. Ha csapadékos a tél, érdemes a takarást időnként megemelni a szellőzés biztosítása érdekében.
A dohánygyökér (Lewisia) teleltetése nem igényel bonyolult lépéseket. A mérsékelt télállóságának köszönhetően általában gond nélkül átvészeli a hideg időszakot. Azonban a szeles helyen vagy cserépben nevelt növények esetében érdemes extra védelemről gondoskodni a szalma vagy fenyőágakból készült takarással.
Jó kertészkedést!
KERTÉSZKEDÉS
- Díszkert
- Egynyári növények
- Évelő növények
- Fűszer és gyógynövények
- Gyümölcs
- Húsevő növények
- Iroda növények
- Kaktuszok
- Kertépítés
- Kerti madarak
- Kerti ötletek
- Kerti virágok
- Konyhakert
- Légtisztító növények
- Magaságyás
- Szobanövények
- Vízinövények
- Zöldségek
Képek: Vistacreate, Pixabay
